IN MEMORIAM: DR SZÉKELY LAJOS

Hosszú, türelemmel viselt betegség után, szerettei körében, Istentől megáldva 94 éves korában csendesen elhunyt Dr. Székely Lajos édesapa, nagyapa, dédnagyapa.

A bánat, amely egy szeretett ember elvesztése okoz a fájdalom legmélyebbike, ilyenkor döbben rá az ember, milyen fontos volt számára a szeretett személy, hiánya sohasem pótolható, marad a fájó emlékezés.

Dr. Székely Lajos, aki tanult teológiát, pszichológiát, szociológiát, jogot, oklevelet szerzett klinikai és pedagógiai szakpszichológiából, művelte a klasszika-filológiát mint latin-, görög-, filozófia szakos tanár, közel 70 évet töltött az egészségügy, az egészségnevelés szolgálatában. Az országos hírű professzor számos tudományos és ismeretterjesztő munkával gazdagította és oktatta az intézeti, majd főiskolai és végül egyetemi végzettséget adó mentálhigéniai és egészségnevelő szakembereket, az egészségügy szerteágazó területein dolgozókat. Hosszú élete során csinált mindent, amit egy magyar professzornak illik. Alapított, majd vezetett tanszéket, főiskolát, elnökölt nemzetközi bizottságokat, és nagyon sokat tanított itthon és külföldön is, ezt szerette igazán.

Volt egy igaz ügye ami fontos, ami megmarad: az egészségügyi felvilágosítás és oktatás szolgálata.

Terjedelmes életművéből munkatársai válogattak két vastag kötetre valót, aki kézbe veszi ezeket megismerheti szerzőjük elhivatottságát, eszmei világnézeti állásfoglalását, valamint elméleti-, oktatói-, gyakorlati egészségnevelői munkásságát.

Életművéért Vasvári Diploma kitüntetést adományoztak: a gyermek-, serdülő- és ifjúsági mozgalomban végzett aktív és elismerésre méltó tevékenységéért. Munkássága elismeréseként a Magyar Köztársaság Érdemkereszt arany fokozatával tüntették ki.

1944 októberében Fóton a Károlyi kastélyt a Svéd Vöröskereszt gyermekotthonának minősítették. Mint lelkész, pszichológus, nevelő dolgozott itt a fiatal főiskolás Székely Lajos, aki közel 50 életben maradott nagyrészt árva zsidógyermeket gondozott három munkatársával. 2013-ban az Igaz Emberekért Társaság által, arra érdemesnek ítélt magyar embermentőnek a „Helytállásért” elismerő oklevelet adományozta.

Tudományos, oktató-nevelő munkája mellett széleskörű társadalmi tevékenységet is végzett nem csak Fóton szülőfalujában, hanem Pest megyében és országosan is a Vöröskereszt, Népfront és Tanács munkájában. Alapítója és elnöke volt Fót kulturális életét fellendítő Fáy-Vörösmarty Társaságnak. Sokat tett a híres „Fóti Ősz” hagyományos, több évtizedes ma is élő rendezvénysorozat felelevenítéséért, megismertetéséért és segítéséért. Mindig szívén viselte szülőfaluja sorsát és próbált tevékenyen részt venni jobbá tételében.

Szerteágazó munkája mellett tisztességben felnevelt 3 gyermeket, példát mutatva a tanulásra az elhivatottságra az embertársak szeretetére. Büszke volt 4 unokájára, akiket szeretettel oktatgatott, büszkén állt sikereik mellett. Rajongott 9 dédunokájáért , még az utolsó napokban is mindent tudni akart róluk.

Valamennyien itt búcsúzunk abban a templomban, aminek falai közt celebrálta első miséjét, mint kispap és ahonnan elindult hosszú és történelmileg is mozgalmas életútjára.

Végig kísérte életét Pál apostol iránti rajongása és ez vezérelte élete során, ebből merítsünk búcsúzásként és útravalóként:

„És ha tudom előre a jövő minden titkát, ismerek minden tudományt, vagy ha olyan óriási a hitem, hogy azzal akár hegyeket is képes vagyok helyükről kimozdítani, mégis ha szeretet nincs bennem, akkor semmi sem vagyok.”

Emlékét vegye körül tisztelet béke és szeretet!