Fót gazdag történelmi múlttal és kultúrtörténeti emlékekkel rendelkező település.
A különböző népcsoportok által ősidők óta lakott területet a történelmi faluközpontban, illetve környékén részben feltárt régészeti leletek, tárgyak, csontok bizonyítják. Fót határában kora bronzkori agyagedényeket, a keleti népcsoportokra jellemző halomsírokat, késő bronzkori, kora vaskori edénymaradványokat találtak. A települést a III.-IV. század idején szkítákkal keveredett szarmaták, (iráni eredetű népcsoport), illetve római katonák lakták. A római kori sáncrendszer szakasza, a Csörsz árok nyugat-kelet irányban húzódik Dunakeszi és Fót között. A közelmúltban VIII. századi avar sírokat tártak fel a régészek a fóti Somlyó lábánál.
A honfoglalás idején Árpád törzse, a Megyer törzs telepedett le Fót környékén. Anonymus krónikája szerint a honfoglaló őseink erre vonultak a megyeri révhez, ugyanis „átkelének a Dunán és a révet, hol az átkelést tették, Moger révnek nevezték, mivel a hét fejedelmi személy, kiket hetumogereknek neveztek, ott hajózott át a Dunán”.
A község közelében 1074-ben lezajló Mogyoródi csatáról a Bécsi Képes Krónika tesz említést. Géza és László herceg, a későbbi Szent László király győzelmet arat a német császár által támogatott Salamon király serege felett. A Fót nevéhez fűződő legenda két változata is innét ered.: László herceg „bársony foltot” tétetett elszakadt nadrágjára, illetve a Somlyó hegyről letekintve rákérdezett a kicsiny településre, mi ez a „folt”. A Fót (Folth) szó jelentése „rész, darab, embercsapat”. A község Árpád-kori létezését a XII. századból való sikátori Szent Márton templomrom, a faluközpontban, a Mogyoródi patak mentén álló középkori eredetű templom, a mai református templom és a Károlyi kastély parkjában előkerült XIII. századi leletanyag bizonyítja.
Fót első írásos említése az 1353. május 14-én kelt, éppen 650 évvel ezelőtt. Az oklevélben a Rátót nemzetségbeli Hasznos Domokos mester amiatt tiltakozik, hogy az ősei által birtokolt Fótot Nagy Lajos király másnak adományozta.
A török hódoltság ideje alatt Fót gazdasági élete fellendült. Lakossága elsősorban gabonatermesztéssel, bortermeléssel, zöldségtermesztéssel és tűzifa kitermeléssel foglalkozott. Bél Mátyás leírása szerint a budai pasa Fótról hozatta a borát, a lisztet és a zöldséget, de még a vizet is a ma már nem létező savanyúvíz forrásról. A XVI. század második felében Fóton is terjedt a reformáció. Török rendeletre a katolikusoknak át kellett adni a középkori eredetű templomukat a reformátusoknak.
A Rákóczi-szabadságharc idején Pest vármegye Rákóczi mellé állt, 1704-ben Szabó Máté ezredébe 14 fóti ment, családneveik ma is fellelhetők az őslakosság körében. Elek, Kollár, Kis, Cselőtei, Barna, stb.
A gróf Galántai uradalom idején már a 72 jobbágycsalád, a két zsellér és a három elöljáró mellett volt a falunak mészárosa, kovácsa, molnára és két kocsmárosa. A gróf a fóti katolikus hívők számára templomot építtetett, amely a család temetkezési helyéül is szolgált. Galántai gróf Fekete János a felvilágosodás időszakában divattá vált irodalmi társaságot szervezett. A verseket irogató földesúr (francia nyelvű verses kötete Genfben meg is jelent) egyik költeményét és egy üveg tokaji bort elküldött Voltaire-nek, aki válaszlevelében csak a bort dicsérte meg, a verset szóra se méltatta. A birtok eladósodott, Csekonics József ezredes megvette, majd néhány év múlva 700.000 forintért továbbadta gróf Károlyi József özvegyének. Így került Fótra, Pest-Buda közelébe 1808-ban a partiumi Nagykárolyból a Károlyi grófi család, az ország második legnagyobb birtokkal rendelkező főúri családja.
Gróf Károlyi István, a legidősebb fiú örökli a fóti és környékén elterülő birtokot. Gróf Károlyi István a XIX. század kiváló személyisége volt, hazafias érzelmű, európai műveltségű ember, Széchenyi barátja, Wesselényi, Eötvös, Deák nemzedéke. Fót társadalmi, gazdasági és kulturális életében meghatározó szerepet töltött be.
Károlyi István fóti kastélya a reformkor idején szellemi találkozóhely volt a kor haladó gondolkodású politikusai, arisztokratái számára. Károlyi István aktívan részt vett az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. Létrehozta a 17. Károlyi-huszárezredet, amelyben két fiával és 128 fóti huszárral harcolt az ország függetlenségéért. A szabadságharc leverése után bebörtönözték, majdnem az aradi vértanúk sorsára jutott. Komoly váltságdíj fejében sikerült kiszabadulnia. Fóti birtokán fellendítette a gazdálkodást, elsősorban a szőlőművelést, a gabonatermesztést, szarvasmarha és lótenyésztést. Átépíttette, modernizálta kastélyát, parkját angol parkká alakíttatta. Gróf Károlyi István felesége emlékére építtette meg Ybl Miklós tervei nyomán Fót európai hírű romantikus stílusú templomát, amelyben Liszt Ferenc is orgonált. Károlyi Istvánt kétszer választották Pest megye főispánjává. A Magyar Tudományos Akadémia, a Szent István és a Szent László Társaság főtámogatója, birtoka egy részének kiparcellázásával Újpest város alapítója, majoros gazdák képzését szolgáló iskola létrehozója volt. Köztisztelettől övezve halt meg 84 éves korában, temploma kriptájában nyugszik.
A Pest Budáról kilátogató reformkori politikusok, írók, művészek a Károlyi kastélyon kívül máshol is találkoztak Fóton. Fáy András, a „haza mindenese” 1832-ben szőlőbirtokot vásárolt a gróftól. Az Első Hazai Takarékpénztár megalapítójának a fóti Somlyón lévő présházában gyakran megfordult Magyarország színe-java, Barabás Miklós, Bugát Pál orvos, nyelvújító, Czuczor Gergely, Deák Ferenc, Ferenczy, Kossuth, Kölcsey és Vörösmarty Mihály. A költő 1842-ben itt szavalta el hazafias érzelmű csodálatos költeményét, a Fóti dalt. A fentiek alapján elmondható, Fót az 1848-49-es forradalom és szabadságharc szellemi szülőhelye volt. A jobbágyfelszabadítást követően Károlyi István a fóti parasztokkal megegyezve tagosította a fóti földeket, s így rendezték a földek tulajdoni és használati jogát.
A XIX. század második felében Fót lakossága zöldség-és gyümölcstermesztéssel, szőlőtermesztéssel, állattenyésztéssel és fuvarozással foglalkozott. A fóti fuvarozók a vasút megépítése előtt alföldi városokból szállították a mezőgazdasági termékeket a pesti kereskedők részére. A közeli főváros stabil piacot jelentett a konyhakerti növények termesztői számára. Az 1880-as országos filoxérajárvány Fóton is elpusztította a szőlőt, újratelepítése ellenállóbb fajtákkal nagyobb beruházást igényelt volna, így a szőlőtermesztés jelentősége megszűnt. A községben a kajszi, meggy, cseresznye, szilvatermesztés került előtérbe, továbbá bolgár kertészek is betelepültek a faluba. A századforduló idején növekedett a lakosság, különösen az iparosok és kereskedők száma. A mezőgazdaság gépesítése leverte a gabonaárakat, a nagytőke és a szabad verseny által veszélybe kerültek a gazdák. Fót ekkor közigazgatásilag Pest-Pilis-Solt Kiskun vármegyéhez tartozott.
Fót Budapest agglomerációs körzetének egyik legdinamikusabban fejlődő tagjává vált. A Pest megye északi részén fekvő település a megye területfejlesztési koncepciójában kiemelt helyet foglal el. Létrejött a Hungaroring Környéki Települések Társulása is. Fót Önkormányzata belépett a Gödöllő és Környéke Regionális Turisztikai Egyesületbe. Turisztikai kínálatával a térség turisztikai központja.
Fót páratlanul gazdag természeti és műemléki értékekeivel, a vendégvárás bővülő és színvonalas szolgáltatásaival, a fő közlekedési utak és bevásárlóközpont közelségével a térség idegenforgalmi központjává válik a közeljövőben.